A második időszak. A fiatal lovasokat a második időszakban csikókantárral kantározott és az első időben kikötőszárral könnyen kikötött lovakon lovagoltatjuk.
A fiatal lovasoknak előbb álló lovon magyarázzuk meg a szár és lábszár-segítségeket, azután indítsuk meg őket lépésben és tanítsuk meg a jobbra és balra fordulásokra. Amint ezeket lépésben némileg végre tudják hajtani, végeztessük a gyakorlatokat ügetésben is. Célravezető az osztályban lovaglás gyakorlatait átmenetként az első időszakból a másodikba a futószárazás után, mint annak a folytatása végeztetni.
Amint a fiatal lovasok kissé megbarátkoztak ezzel a munkával, csökkentsük a futószárazás idejét és lovagoltassuk őket mindinkább idősebb éllovas után osztályban, eleinte a falak mentén, majd a nagy körön. A nagy körön ügyeljünk a kör útvonalának lehető pontos betartására. Kezdetben csak mérsékelt iramot követeljünk ügetésben és csak ügetésből menjünk át rövid vágtába. Ha a fiatal lovasok lovaikat a körön már némi biztonsággal vezetik, áttérhetünk az „egyenkénti lovaglás”-ra. Ebben tanítsuk meg az összes lovardai gyakorlatokat, mint a fordulatokat, átváltásokat, a féllovardát, a középből-t, az átlóváltást és a kis kört. Az összes gyakorlatot kezdetben csak lépésben és mérsékelt iramú ügetésben végeztessük.
Amikor a fiatal lovas lovát az egyenkénti lovaglásnál az eddig tanult vonalakon mérsékelt iramban már eléggé biztosan vezetni tudja, követeljük mind az egyenes vonalon, mind a nagy körön időnként a rendes iramot, eleinte könnyű_ügetésben, majd tanügetésben is, hogy a fiatal lovas a határozott előre-lovaglást, a helyes előre hajtást és a ló mozgásának helyes követését az ülésével, elsajátítsa.
Az a fontos; hogy a fiatal lovas az iram betartását megtanulja és az ütem fogalmával is tisztába jöjjön.
Az előrehajtó segítségeket a fiatal lovas eleinte a lovaglóvesszővel adja, e célból tartsa azt állandóan a belső kezében. Az a fontos, hogy a lovas megtanulja a helyes előrehajtást és érzést kapjon, hogy mikor kell az előrehajtó segítségeket adni. A lovaglóvesszővel a segítségeket a ló vállára alkalmaztassuk. A lovasnak ezáltal módjában áll, hogy a segítség alkalmazásakor is ülésének helyes megtartására és a nyugodtan a ló oldalához tapadó lábszár érzésének elsajátítására ügyelhessen. Továbbá megkapja az érzést, hogy a ló miként veszi fel az adott segítségeket és azokra miként viselkedik.
Amikor a lovas ezt az érzést elsajátította, követeljük a vessző helyett a lábszárral való hajtást. Arra kell figyelnünk, hogy az előrehajtó segítség alkalmazása után is a lovas lábszárai nyugodtan és puhán a ló oldala mellett maradjanak és a segítségeket fokozatosan, nem pedig meglepetésszerűen adja. Az állandóan kalapáló lábszárakkal való előrehajtás helytelen! Ezt ne tűrjük.
Amennyiben a fiatal lovasok az eddigi gyakorlatokat elsajátították megkezdhetjük a „Hátra lépj!“, a „Hátra arc!” (a ló fordulása a közepe körül) és a „Röviden hátra arc!” (a ló fordulása a hátulja körül) gyakorlását. A szögletek helyes átlovaglására és a különböző fordulatok és körök vonalainak pontos betartására fordítsunk nagy gondot.
Ha a fiatal lovas a nagy körön ügetésből nyugodtan be tudja ugratni lovát vágtába, kezdjük meg a lépésből való beugratás gyakorlását is. A kis körön lépésből ügetésbe való átmenet, majd a kis körön lépésből való beugratás, előgyakorlatok a beugratáshoz egyenes vonalon. Ezeknek a gyakorlatoknak az a céljuk, hogy a fiatal lovas megtanulja a nyugodt és biztos átmenetet rövid vágtába végrehajtani és elejét venni a beugratásnál előforduló elrohanásnak. Ezek után gyakoroltassuk mindkét kézen a beugratást rövid vágtába az egyenes vonalon.
Amikor a fiatal lovas a szögletek pontos kilovaglásával, az ismételt megállások és újbóli megindulásokkal, a ló közepe körüli fordulatokkal befolyását a lóra a különböző némileg érvényesíteni tudja, az ülése megszilárdult és fesztelen és finom kézzel és a ló oldalához állandóan tapadó lábszárakkal eléggé biztosan vezet, akkor a segítségszárak feleslegessé váltak. Ezután már kikötőszárak nélkül lovagoltatjuk a fiatal lovast.
A második időszak vége felé megkezdjük a lovaglást két patanyomon is, a következő oldaljárásokkal: „Vállat ki!“, „Vállat be!”, „Farat be!“ és “ Féloldalazás!”.
Az oldaljárásokat ebben az időszakban csak lépésben követeljük és úgy oktassuk, hogy a ló elejét vagy a hátulját a patanyom vonalától csak mérsékelten vezettetjük „ki” vagy „be“.
Ebben az időszakban kell á fiatal lovasokat a fokozott jármódokban is gyakoroltatnunk, hogy megtanulják – a ló oldalán lágyan odaszívódva maradó lábszárak előrehajtó hatását és a velemenő puha üléssel az velemenő kéz finom vezetését, mind tanügetve sebesügetésben, mind ülve maradva vágtában.
Fokozott gonddal foglalkozzunk az akadályokon való áthatolással, hogy a fiatal lovas a helyes ugrás érzését elsajátítsa. Gyakran lovagoltassunk a terepen, hogy a fiatal lovas mindazt, amit eddig tanult, ott alkalmazhassa.
Ezt az időszakot minden gyakorlat végrehajtásánál a határozott előrelovaglás jellemezze.
Forrás: Lovaglás és Hajtás 1954, reprint kiadás