A lovas kiképzés futószáron; lovaglás kikötött lovon. II. időszak: lovaglás csikókantárral kantározott lovon; az ugratás megkezdése és kilovaglások a terepre. III. időszak: lovaglás feszítőzablával kantározott lovon. IV. időszak: különös kiképzés a lovassport egyes ágazataiban.
Az első időszak főleg a lovas ülésének tökéletesítését szolgálja. Ennek eltérésére mint egyik legkiválóbban bevált módot használjuk a futószárazást és a kengyel nélküli lovaglást. A voltizsálás pedig az előbbi kettőnek kiegészítésére szolgál. A futószáron tanulja meg a lovas úgy a kézzel, mint a lábbal való kapaszkodástól független ülést. Az oktatónak arra kell törekednie, hogy a lovas ülésénél a mondottakon kívül állandóan az ülés velemenését is figyelje. Ennek az lesz az eredménye, hogy a puha velemenő jó ülés magával hozza a velemenő kezet is. A futószáron végezze a lovas azokat a gyakorlatokat is, amelyek merevségének feloldását célozzák. Ilyenek: a karok mozgatása előre, hátra; törzshajlltás előre, hátra; törzsforgatás jobbra, balra; lábszármozgatás előre, hátra; lábfej le- és felfelé mozgatása, valamint a lábfejek körben való mozgatása.
Az ülés szilárdítása céljából lovagoltassunk a futószárazás után 2-3 kört kengyel nélkül, hogy az ülés mélységét továbbá a combok és a térdek fekvésének zártságát fokozzuk. Ennek elérésére rövid ideig kengyel nélkül könnyű ügetésben is lovagoltatunk.
A voltizsálást kistermetű jóindulatú és jómozgású, idomított lovakon végezzük. Ennek eszközei: a futószárazás felszerelése és egy voltizsáló heveder. Célja: a lovas rugalmasságának és ügyességének kifejlesztése, valamint a taktus-érzés állandósítása. Ehhez az alábbi gyakorlatokat fokozatosan végezzük el. A lovas megfogja a heveder fogantyúját és „vágta” vezényszóra követi a vágtázó ló mozgását, majd a lendületet felhasználva úgy löki el magát mind a két lábával, hogy karizmai segítségével lovaglóülésbe kerüljön a ló hátára. E gyakorlat után fokozatosan gyakoroljuk a vágtázó ló hátán a láb-átemelést, leugrást, majd újra felugrást. Ha ezek a gyakorlatok már jól mennek, következik zárt lábszárakkal az átugrás. E gyakorlatnál a felugrásnál leírt módon zárt lábszárakkal oly erősen löki el magát, hogy a ló háta felett annak külső oldalán érjen földet és a lendületet kihasználva, még „vissza is ugorjék.
A bukfencet úgy hajtsák végre, hogy a lovas külső lábát a ló nyakán vesse át, felsőtestével befelé fordulva jobbkezével a heveder fogantyújára s bal kezével a ló kötésére támaszkodva hátrafelé a ló külső oldalán bukfenccel érjen földet.
Ezzel az első időszakot be is fejeztük.
Forrás: Lovaglás és Hajtás 1954, reprint kiadás